A kuruclesi Manréza: lelkigyakorlatos ház

Tavaly decemberben pedig a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodájának dolgozói vehették birtokba a gondosan felújított és belül részben átalakított épületet.

„Élénken örvendünk e lelkigyakorlatos ház felépülésén s meleg szívvel áldjuk meg mindazokat a derék magyarokat, akik e ház létrejöttén közreműködtek. Szívből óhajtjuk, hogy valahányan csak a jövőben, akár tisztviselők, akár munkások, e falak közé visszavonulnak, hogy magányosságban és imádságban lelkileg megújuljanak, mindannyiszor Isten szeretetében, az Egyház iránti ragaszkodásban s a haza iránti hűségben megerősödve térjenek vissza otthonukba” – így köszöntötte a Vatikánból XI. Pius pápa a budai hegyek közt 1927 tavaszán megnyílt Manréza lelkigyakorlatos házat.

A Manréza név a spanyolországi Manresa város nevéből származik: ennek közelében, egy szép fekvésű völgy sziklabarlangjában írta meg 1522-ben Loyolai Szent Ignác a Lelkigyakorlatok című könyvét (illetve határozta el a rend megalapítását), amely azóta is minden jezsuita lelkigyakorlat alapjául szolgál. Hogy mit is jelent a lelkigyakorlat egyházi kifejezése? Megállást, megpihenést és lecsendesedést, amikor a hívő, kikerülve a mindennapok ritmusából, Istenre, a Biblia tanítására, saját lelki életére tud figyelni, rendszerint egy lelkivezető segítségével.

És ehhez az elmélyülésre keresve sem lehetett volna szebb helyszínt találni az 1920-as években, mint a Budakeszire vezető út melletti festői erdőséget, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a környező hegyekre és a János-hegy csúcsát ékesítő Erzsébet-kilátóra. A közel ötholdas telket báró Csölicsnétől vásárolta meg a jezsuita közösség az 1920-as évek elején. Az épületet, amelyet nemcsak lelkigyakorlatos háznak, hanem rendi központnak is szántak, Bernhardt Győző tervezte. Az építkezés költségeit adományokból, az egyháztól és a fővárostól kapott támogatásból, illetve banki kölcsönből fedezték. Egy szoba alapítása 2400 pengőbe került, az adományozó nevét a szoba bejárata felett elhelyezett márványtáblán tüntették fel, ha pedig egy szentről nevezték el, a szoba falára kirakták az illető szent képét is.

A Manréza aztán hamar fogalommá vált, nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban is. Sokan találtak itt megnyugvásra, feltöltődésre. Az intézmény első tíz évében közel 27 ezer férfi fordult meg itt, köztük vezető beosztású, híres emberek is, de zömében inkább munkások, egyszerű egyháztagok az ország minden részéből. A csoportokat azonos vagy hasonló foglalkozású emberekből alakították ki, a legtöbben a háromnapos lelkigyakorlatokon vettek részt.

Egyszerű, de mégis ünnepélyes és tekintélyes volt a neoromán és neogótikus elemeket felvonultató, harmonikus megjelenésű épület. Hatalmas tetőteraszáról pedig valóban élvezni lehetett a felfrissülést hozó friss budai levegőt és a pazar kilátást is. Az akkor még nagyon gyéren beépített környéken javarészt csak nyaralóházak és hasonló célokat szolgáló szanatóriumi épületek voltak, és nyoma sem volt a mai forgalomnak.

Az épülethez óriási, gondosan tervezett és ápolt kert tartozott: erre még ma is emlékeztet néhány korosabb fa vagy facsoport. Kialakításához még Habsburg József főherceg alcsúti mintagazdaságából is érkeztek (adományként) fák és cserjék. A sétányokat platánok és fenyők szegélyezték, a lelkigyakorlatosok kényelmét faragott kerti padok és székek szolgálták.

A Manréza névre valószínűleg ma már csak az idősebb nemzedék emlékszik a környéken, hisz az épületet – sok más egyházi ingatlanhoz hasonlóan – az 1950-es évekre már államosították, majd az Országos Határőrparancsnokság kezelésébe került. 1956-ban egy kisebb felkelőcsoport is működött itt. Az épület, talán épp e katonai hasznosítás miatt, elég jól átvészelte az évtizedeket, csak kápolnájának tornya tűnt el, illetve a tetőteraszát építették be.

A kuruclesi Manrézában, ahogy egykor XI. Pius pápa írta, tisztviselők és munkások járnak a falak között. De már nem a lelki megbékélést keresve: tavaly december óta az épület a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodájának és a Személy- és Objektumvédelmi Igazgatóság Őrzési Osztályának ad otthont. Az egykori lelkigyakorlatos szobákból és termekből pedig mára irodák, kihallgatóhelyiségek, irattárak lettek: az épület és a helyszín felújítva és némiképp átépítve erre a célra is kiválóan alkalmas.

Viczián Zsófia