Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Volt egyszer egy intézet

2020. szeptember 11.

Unokatestvéremék nyári lakása a Pusztaszeri úton volt. Az ötvenes-hatvanas évek vakációinak jó részét ott töltöttem. Rossz időben a házban sakk és gombfoci, jó időben a kertben pingpong és gyümölcsdézsmálás.

Focizni a Ferenchegyi út túloldalán zöldellő végtelen rétre jártunk. A térdig érő gyom jótékonyan palástolta technikai és erőnléti fogyatékosságainkat.

Aztán tinédzser éveink elején mérőeszközös emberek jelentek meg „stadionunk” gyepén. Hamarosan körbekerítették a rétet, és nagyszabású építkezés kezdődött. Nagybátyám, aki a tudományok kandidátusa volt a Műegyetemen, azt is pontosan tudta, hogy mi készül. Kémiai kutatóintézet. Mivel akkor már – úgy éreztem – végérvényesen eljegyeztem magam a kémiával, ez legalább annyira megdobogtatta a szívemet, mintha a Wembley Stadion kihelyezett tagozata költözött volna oda.

z MTA KKKI makettjéről készült grafika (1957)

A Pusztaszeri út melletti kaszáló a székesfőváros tulajdonában volt; a rajta termő „fű- és sarjútermést” a főváros minden évben nyilvános árverésen értékesítette. Az 1930-as években a terület egy részét felparcellázták és a Rózsadombi Házépítő Rt.-n keresztül magánszemélyeknek árusították, de építkezés nem kezdődött rajta. Ma már senki sem tudja, hogy pontosan miért választották ezt a helyet a kutatóintézet bázisául. Szerepet játszhatott benne az, hogy a radioaktív izotópokkal folytatott kísérleteket a sűrűn lakott városrészektől távol akarták tartani, de alighanem szerepe volt benne a helyszín kiválasztására kijelölt háromfős bizottság személyes vonzalmainak is.

Bár az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének (KKKI) az alapító oklevele 1952. évi keltezésű, az intézet működését ténylegesen Schay Géza akadémikus 1954-es igazgatói kinevezésétől számíthatjuk. A későbbi kémiai Nobel-díjas Oláh György igazgatóhelyettesként irányította a szerves kémiai kutatásokat. A kutatómunka a Budapesti Műszaki Egyetem laboratóriumaiban, valamint a Hungária körúton, a Szerves Vegyipari és Műanyagipari Kutatóintézetben folyt.

Az intézet Pusztaszeri úti épületeinek építése 1958-ban indult meg Hóka László (a korszakos építész, Molnár Farkas veje) tervei alapján. Elsőként az igazgatósági és két laboratóriumi épület készült el. 1968-ban adtak át egy újabb laboratóriumi épületet. A legnagyobb kutatási pavilonba újabb tíz év után költöztek be. Az öt épületet zárt, üvegfalú folyosó kötötte össze.

Az intézet a magyar kémiai kutatások meghatározó szereplője lett. A XX. század utolsó negyedében a kémiai tárgyú magyar publikációknak közel a fele a KKKI közreműködésével készült. Bár Oláh György és több kiváló kollégája 1956-ban, és az azt követő évtizedekben elhagyta az országot, az itt maradottak is nemzetközi elismerésre méltó kutatásokat folytattak, és tehetséges új nemzedéket neveltek fel. (Ami sajnos abban is megnyilvánult, hogy sokan közülük is neves külföldi egyetemeken és kutatóintézetekben folytatták pályájukat.)

Az akadémiai intézetben nemcsak akadémikus kutatás folyt. Fénykorában az intézetben közel ezer szabadalom született ipari, mezőgazdasági és orvostudományi témákban. Abban az időben a magyar gyógyszervállalatok által forgalomba hozott új hatóanyagok csaknem mindegyikének kidolgozásában részt vettek az intézet kutatói.

2012-től az akkor már MTA Kémiai Kutatóközpontnak nevezett intézmény az újonnan létrehozott Természettudományi Kutatóközpont részeként működött tovább a lágymányosi egyetemi kampuszon átadott épületben. 2019-ben az MTA kutatóhálózata az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba került át, így a kutatóközpont is ebben a keretben folytatja működését.

A Pusztaszeri úti épületek magukra maradtak. Az ingatlan a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány tulajdonába került 2015-ben.         

Schubert András