Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Kitelepítettek

Rózsadombról az Alföldre

2010. március 3.

A Rákosi-rendszer igyekezett megszabadulni vélt vagy valós ellenségeitől. Hantó Zsuzsa egyetemi docens Kitiltott családok című könyve az 1944 augusztus és 1953. évi amnesztia közötti időszak törvénysértéseit levéltári dokumentumokat alapul véve enged betekintést e korszak kevésbé ismert történéseibe.

A II. kerületben élő Hantó Zsuzsa agráregyetemi oktatói munkája során került kapcsolatba e korszak levéltári anyagaival. Az agrártársadalom 1945 után bekövetkezett változásai, a kuláklisták tanulmányozása során feltűnően gyakran találkozott az „elköltözött Hortobágyra” bejegyzéssel. Ezért kezdte kutatni az 1950. június 23-ától a Hortobágyon, Nagykunságban és a Hajdúságban létrehozott 12 munkatáborba hurcolt családok sorsát, köztük olyan kulákcsaládokét, akikkel együtt a házukba telepített budaiakat is deportálták. A családtörténetek felvétele kapcsán fény derült arra, hogy a családok egyéb olyan törvénysértések áldozatai is lettek, mint a „B” listázás, nyugdíjelvonás, munkaszolgálat, rabmunkáltatás.

A könyv szerzője hangsúlyozta, hogy az ÁVH visszaélt a számára biztosított jogokkal, és dossziékban tartotta nyilván és minősítette a tisztviselőket, majd a lakosságot is, és megbízható, illetve megbízhatatlan csoportokra osztotta az embereket. Az elhurcolt személyek, 1950-től családok listája ezen kimutatások felhasználásával készült az ÁVH és a Magyar Dolgozók Pártja helyi vezetőinek javaslatára.


1950 júniusát követően ugyanis nemcsak egyéneket, hanem egész családokat kiáltottak ki rendszerellenesnek. A családdal, ítélet nélkül, rendészeti határozattal történő kitiltást két formában hajtották végre. Rendőrhatósági őrizet alatt 12 kényszermunkatábort hoztak létre tízezer ember számára, illetve rendőrhatósági felügyelet mellett falvakba, többnyire kulákcsaládokhoz költöztették az 1951 nyarán Budapestről kitiltott családokat. Ez utóbbit nevezzük kitelepítésnek. Ezeket a családokat azzal az indokkal fosztották meg emberi szabadságuktól, minden ingó és ingatlan vagyonuktól, hogy az adott helységben a közrend és a közbiztonság szempontjából jelenlétük aggályos.

A kitelepítettek között nagy számban voltak egykori katonatisztek vagy állami tisztségviselők, de előszeretettel számûzték a vagyonosabb réteg tagjait, ügyvédeket, jogtanácsosokat, kereskedőket és hozzátartozóikat, vagy a nemesi csengésű nevet viselő családokat. Az érintetteknek a határozat kézhezvételétől számítva egy napjuk volt, hogy fontosabb értékeiket összepakolják. A végállomás általában Békés, Borsod, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Heves vagy Szolnok megye egy eldugott szeglete volt.
A száműzötteket igyekeztek egymástól távoli területeken elhelyezni, nehogy kapcsolatot létesítsenek, vagy segítsék egymást. A diktatúra elképzelése szerint a gazdagnak tartott, „burzsoá” dinasztiák leszármazottait a helyi lakosságnak ellenszenvvel kellett volna fogadnia. A vidéki életbe beilleszkedni próbáló személyeket ezzel szemben a falusiak befogadták és támogatták, segítségükkel pedig a városi léthez szokott polgárok felvették a könnyűnek cseppet sem mondható életritmust. A kitelepítések másik célja volt a megüresedett lakások megszerzése. Az elhagyott házakba, lakásokba a pártvezetők és államvédelmi funkcionáriusok költöztek, főként Budán. 

Ahonnan II. kerületieket telepítettek ki (térképrészlet Hantó Zsuzsa könyvéből)



















A könyv CD-melléklete kerületenként számszerűsíti a fővárosból száműzötteket. A levéltári feljegyzésekből rekonstruálható volt, hogy kit, mely lakásból, melyik településre szállítottak el. A családokat legnagyobb számban a II., XI., XII., V. és I. kerületekből tiltották ki. Az 1951-es adatok alapján 1951 május-júliusban 5 182 családot, azaz 12 704 főt szállítottak el Budapestről, az 1953-as kimutatás szerint viszont 13 670 főt. A könyv melléklete 11 214 fő részletes adatait tartalmazza. A II. kerületből 1680 személyt telepítettek ki, ez a nagy szám azt jelenti, hogy alig volt utca, amelyből ne deportáltak volna családot valamelyik alföldi megyébe.
—  Az adatok pontosítása folyamatos, a 13 700 főből eddig 11 214 személyt sikerült dokumentálni — jegyezte meg Hantó Zsuzsa. A második bővített és javított kiadás már megjelent. A szerző bízik abban, hogy ezt követően is további értékes információkkal szolgálnak majd a kitelepítettek hozzátartozói, leszármazottai annak érdekében, hogy a névsor minél teljesebb legyen.

Letölthető részletes térkép  (PDF-térkép)    
Ahová a II. kerületieket kitelepítették (PDF-térkép)  

Volt_egyszer_Budan_boritok_162.jpg