Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Az önállóság és az összetartozás jelképe: a temető

2018. október 10.

Egy-egy település múltja, jelene és gyakran jövője is kiolvasható, amikor a temetőjében sétálunk. Az elhagyatott temetők, a gondozatlan sírok hanyatlásról, a méltóan folytatott kegyeleti szokások élő településről tudósítanak.

Ha pedig egy településnek nincs saját temetője, akkor az arra mutat, hogy nemcsak közjogi értelemben, hanem valóságosan is elveszítheti önállóságát.           

A hidegkúti temetők évszázadokra visszanyúló történetében akad egy figyelemre méltó, a közösség összetartozását kifejező és összetartásáról szóló fejezet, mégpedig a Pesthidegkúti Szent István Temetkezési Egyesület története. Hidegkút lakosai 1888-ban alapítottak Temetkezési Egyletet, amely 1910-ben felvette a Szent István Temetkezési Egyesület nevet, és egészen 1946-os feloszlatásáig ezen a néven szolgálta tagjait. Az egyesület már alapításakor 380 tagot számlált, a századfordulóra pedig megduplázta létszámát. Hidegkút lakossága már ekkoriban gyors ütemben növekedett, ezért a taglétszám változása is jól mutatja, mekkora szüksége volt a hidegkútiaknak a temetkezési egyesületre, amelynek az alapszabályban lefektetett célja „haszonra való törekvés nélkül a kölcsönös segítség elve alapján tagjainak elhalálozása esetén meghatározott mértékű temetkezési segély nyújtása” volt. 1936-ra már több mint 1200 tagot számlált az egyesület, 1946-ban azonban ez az önkéntes összefogáson alapuló közösségi érték sem kerülhette el a sorsát: a belügyminiszter rendelettel feloszlatta.

A Szent István Temetkezési Egyesületnél is rövidebb ideig működhetett Pesthidegkút hosszú történelmének legnagyobb temetője, a Véka, illetve Temető utcai községi temető, amelyet 1936-ban létesítettek a növekvő létszámú településen. Az államosítás során a magyar állam a „Nagy-Budapest fogalma alá tartozó helységek” temetőit a Fővárosi Temetkezési Vállalatnak adta át kezelésre, s ez a vállalat döntött arról, hogy melyiket üzemelteti tovább és melyiket zárja be. Pesthidegkút temetőjét végül bezárták, a település temetkezési vállalkozóit ellehetetlenítette az államosítás, a községi temető pedig évtizedekre ott maradt gazdátlanul, elhanyagolva, a történelem kálváriáinak mementójaként. A temető eredetileg kijelölt 7816 négyzetméteréből fennállásának tizenhárom esztendeje során mindössze 870 négyzetmétert használtak fel a pesthidegkútiak, az egykori ravatalozóba tanácsi jóváhagyással lakók költöztek, a hidegkútiak ott maradt sírjait pedig védelmezőn körbenőtte a természet.

Pesthidegkút jogi önállósága ugyan megszűnt, de polgárainak kötődését, lokálpatriotizmusát nem tudták eltörölni a szocializmus évtizedei, s ezt ki is fejezték a saját, hidegkúti temető létesítéséhez való ragaszkodásukkal. A lezárt temető megnyitásának az ezredfordulótól szorgalmazott lakossági terve mellett a polgárok a terület kitakarítását is szorgalmazták, és többször önerőből meg is valósították. 2013-ban az önkormányzat a temető fel nem használt területeit és annak több mint 7000 négyzetméternyi közvetlen környezetét rendbe tette, a romos ravatalozó eltűnt, előkerült egy mély kút, s a kitisztított hatalmas területen ott láthatjuk Geörcs Lajos szobrászművész Krisztus-szobrát.

A saját pesthidegkúti temető újbóli megnyitásának, azaz a település szimbolikus önállósága helyreállításának folyamatában a 2011-es év hozott döntő fordulatot, amikor Gáti Pálné dr. Révész Piroska, vagy, ahogyan Hidegkúton mindenki ismerte, Piroska néni a Pesthidegkúti Civil Szervezetek Kulturális Egyesület élén csaknem 1200 pesthidegkúti polgár aláírását gyűjtötte össze azért, hogy a településen urnatemető létesüljön. A civil polgári kezdeményezést egyöntetűen támogatták a plébánosok. Az aláírásgyűjtést követően Gáti Pálné dr. Révész Piroska a II. kerület polgármesterének írt levelében a következőképpen fogalmaz:

„Tisztelt Polgármester Úr, a pesthidegkúti lakosok nevében megköszönöm, hogy a helyi temető nyitását támogatásra érdemes kezdeményezésként fogadta Ön és a II. Kerületi Önkormányzat. Régi és megalapozott igénye ez az itt lakóknak. Még ma is élénken él a köztudatban, hogy Pesthidegkút akkor veszítette el a saját temetőjét, amikor annak idején a település az önállóságát.”

Kezdeményezése hosszú folyamatot indított el. A terv megvalósíthatósága kapcsán egyeztetések indultak a főváros, a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. és a második kerület között, amelynek eredményeként egyértelművé vált, mely területen és milyen temetője lehet újra Pesthidegkútnak: a Véka utca, Temető utca és a Paprikás-patak által határolt – ma már teljes mértékben önkormányzati tulajdonban álló – dombos területen, az egykori temető közvetlen szomszédságában urnás kegyeleti hely valósulhat meg 2019-20-ban, amennyiben ezt a célt a hidegkútiak továbbra is fontosnak tartják és támogatják. A 2011-es polgári kezdeményezésben Piroska néni eleve urnás temető kialakítására tett javaslatot, mivel egyrészt a jogszabályok értelmében ma Magyarországon egy kerületnek kizárólag ilyen megoldásra van lehetősége, másrészt a XXI. században ez a temetkezési mód nevezhető fenntarthatónak, lehetséges helyszínek tekintetében pedig az eredeti javaslat is a korábbi községi temető területét preferálta. Egyébként is, ez az egyetlen lehetőség, mert Pesthidegkúton nincs más, a célra alkalmas önkormányzati tulajdonú terület.

A hidegkúti temetők évszázadokra visszanyúló története most folytatódhat, ezzel Pesthidegkút önállósága, polgárainak kötődése és összetartozása még erősebbé válhat. Az új temető megvalósításának témáját folytatva a Budai Polgár következő számában áttekintést nyújtunk a XXI. századi, úgynevezett fenntartható temetkezési megoldásokról, valamint a vonatkozó jogszabályi környezetről.

*** 

Gáti Pálné dr. Révész Piroska, Pesthidegkút lokálpatrióta polgári értékeinek és szuverenitásának értékőrzője 1940-ben született Budapesten, 1963-ban végezte el az ELTE pszichológia szakát, 1970-től a Heim Pál Gyermekkórház pszichológusaként dolgozott, 1995-ös nyugdíjazását követően is. 1992-ben hozta létre a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítványt, amely munkája mellett az életét jelentette. Férjével, Gáti Pállal 1967-ben házasodtak össze, s csak viszonylag későn, 1998-ban találták meg teljes értékű otthonukat és életkörnyezetüket Pesthidegkúton. A Pesthidegkúti Civil Szervezetek Kulturális Egyesület először a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány tevékenysége kapcsán kereste meg Piroska nénit, valamikor az ezredforduló környékén, ám a szakmai együttműködésből hamarosan elhivatott közös munka lett; Piroska néni hatalmas, szeretettel teli energiáival életének utolsó másfél évtizedében a rászoruló gyermekek mellett Pesthidegkút közösségi életét is építette, erősítette. 2007-ben kiderült gyógyíthatatlan betegsége, s ő, aki egész pályafutása során az élet korai szakaszában járó gyermekekkel foglalkozott, szembesült az elkerülhetetlen halállal. De Piroska néni az élet harcosa volt, s az elmúlást az élet természetes részének tekintette, a temetkezést, a kegyeleti szokásokat pedig az élet értékei iránti tiszteletadásnak. Az otthon, a lokálpatrióta kötődés az élet egyik legfontosabb alapértéke, ezért Piroska nénit saját gyógyíthatatlan betegsége, közelgő halála arra indította, hogy a pesthidegkúti saját temető megvalósítási kezdeményezésének élére álljon: ott szeretett volna nyugodni, ahol igazi otthonát megtalálta. A betegség 2014-ben győzte le, így Piroska néni nem temetkezhetett szeretett Pesthidegkútján, de mostanra, neki is köszönhetően, a terv a megvalósítás küszöbén állhat.

 ***

Jablonkay Gábor

Természetes igénye az embereknek, hogy a lakóhelyükhöz közel legyen a temető is. Mindenkinek fontos, hogy könnyen elérhető legyen szeretteinek a sírhelye. Az önálló Pesthidegkútnak volt saját temploma és temetője is. Templomunk most is van, temetőre is szükség lenne.

 

Hayden Magdolna

Egy településhez a temető éppúgy hozzátartozik, mint a lakóházak, az iskolák vagy a templomok. Kulturáltan, szépen ki lehet alakítani a temetőt. Évek óta szorgalmazzuk a létesítését, hogy ha van rá lehetőség, akkor ne a város másik végébe kelljen járni a halottainkhoz. Így a sírokat jobban tudnák gondozni a családtagok, hiszen mindenki ragaszkodik a sajátjaihoz.

 

Nyékhelyi István

Jó hír, hogy ismét felmerült a Véka utcában egy urnatemető kialakításának a terve, örömmel támogatom. Egyrészt nagyon megnőtt a környék lakossága, ami indokolja az önálló temető működtetését, másrészt rendezni lehetne egy méltatlan állapotban lévő területet, ami komoly előrelépés lenne a városrész életében.

Borsányi Katalin

Létezik egyfajta pesthidegkúti tudat, amihez hozzátartozik, hogy otthoni földben akarunk nyugodni. Már jó évtizede felmerült a saját temető gondolata, első ötletként még a gercsei templom környékén. De mivel ott magánkézben van a kiszemelt terület, az egyetlen jó megoldás a Véka utcai helyszín.