Látogatás a Dohnányi-villában

 A kuruclesi kertben hűs szél fújdogált, a majd’ évszázados fenyők kellemes árnyékot vetettek.A Széher út 24. és a Kuruclesi út közt húzódó telekről talán kevesen tudják, hogy milyen értéket rejt. Pedig néhány lelkes és kitartó ember értékmentő munkája nyomán, elsősorban a Ruttkay Zsófia vezette Dohnányi Kert Egyesület áldozatos tevékenységének köszönhetően 2005 óta védettséget élvez, a villa és a kert együttese kultúr- és kerttörténeti érték.

Hogy mi indokolja e megtisztelő címet? A történet az 1920-as évek végére nyúlik vissza. Ekkoriban építkezett itt dr. Manninger Vilmos, aki jó barátjának, Dohnányi Ernőnek megmutatta a szomszédos, szintén eladó területet, ami egy felső sík szakasz után egyre meredekebben folytatódott, csodás kilátással a szemközti Ferenc-halomra, és amelyen már akkor is állt néhány szép fenyő meg egy terebélyes cseresznyefa. Emellett igazán különlegessé még az tette, hogy a telek közepén, fenyőktől körülvéve egy kis tó is volt – egyszóval beleszeretni nem volt nehéz. Dohnányinak a kedves baráti házaspár közelsége mellett persze komoly anyagi forrásra is szüksége volt, hogy ideköltözzön. Ezt javarészt a Klebelsberg Kuno minisztertől egy leendő zenemű megírására kapott (valójában az életmű elismeréseként is értelmezhető) honoráriuma fedezte, de természetesen a koncertturnék bevételét is erre fordította.

 Fotó: MTA Zenetudományi Intézet Dohnányi-Archívum

Ahogy Alföldy Gábortól, az Europa Nostra díjas tájépítésztől, a kert történetének legavatottabb szakemberétől és elkötelezett védőjétől a június 23-án tartott emlékkoncerten megtudhattuk, Dohnányiék számára a kezdetektől fontos volt, hogy rendezett, különleges természeti környezetben éljenek. Így a régi képeken is jól látszik, hogy a ház még éppen csak hogy épülőfélben volt, amikor már kivehetők körülötte a virágágyások, díszbokrok, frissen ültetett facsemeték. A kert kompozícióját Solty László, a korszak egyik neves kertépítésze tervezte. Dohnányi maga is kertészkedett, sőt, a virágokról külön naplót is vezetett, és a kertet rendre olyan új növényekkel gazdagította, amiket külföldi útjairól hozott.

Mi az, amit ebből ma is láthat az, aki kíváncsi Dohnányiék egykori világára? Mi maradt a zeneszerző, majd felesége külföldre távozása után, mivé vált a háború alatt és után, amikor kórház és szülőotthon volt az egykori nappaliban és zeneteremben, és mivé formálta a szocializmus, amikor több lakásra szabdalták a villát?

Fotó: MTA Zenetudományi Intézet Dohnányi-Archívum

A Széher út felől lépve a kertbe fokozatosan nyílik ki a tér a ház felé. Innen nem is látszik, hogy az nem egy földszintes épület – az építész, Gyöngyöshalászi Takách Béla szellemesen használta ki a lejtős telek adottságait. A ház falán emléktábla hirdeti nemcsak Dohnányi Ernő, hanem a később itt élt Fülep Lajos művészettörténész emlékét is. (És ideje volna lassan egy harmadik névnek is kikerülnie a falra, hisz 1972-től 2014-ig, haláláig itt élt a II. Kerületért Emlékéremmel kitüntetett R. Várkonyi Ágnes történész, az ELTE egyetemi tanára, az MTA tagja.) Az épület oldala mellett elhaladva tárul fel a kert, ma is elementáris hatást keltve. A háztól balra volt valamikor az úgynevezett geometrikus kert, a maga pompázó virágágyásaival, bukszusaival. Sajnos, a kompozíció közepén álló hatalmas hársfa minden szerető gondoskodás ellenére néhány éve kipusztult, csak „fiai”, két fiatalabb példány nő itt, betöltve a területet felejthetetlen hársillattal. Dohnányiék idejében gyümölcsöskert, üvegház és kertészlak is volt itt, meg egy teniszpálya: az egész építkezésből az készült el elsőként.

Ha továbbmegyünk a kert ösvényén, feltárulnak a hatalmas feketefenyők, a ház vadregényes verandája, felsejlik a rönkfákból épített lépcsőrendszer, amely a kert egykori díszéhez, a valamikori tó helyére épített medencéhez vezet. (Sajnos, a forrás elapadt, csak titokzatos vízköpője látszik még, Manninger maga készítette, karikatúraszerű önarcképe. Az alkotást az ostrom során katonák céltáblának használták, nem lehetett restaurálni, a most látható egy másolat, amit néhány éve a Dohnányi Kert Egyesület készíttetett.) Az, hogy ennyire is átlátható és rendezett a terület, sok önkéntes munkájának köszönhető, köztük a Zeneakadémia számos tanárának és növendékének, akik időről időre csákánnyal és gereblyével a kezükben segítenek. A valamikor nagy gonddal összeválogatott, gondozott növényzetből ma már sajnos kevés látszik, és az egykori tágas füves térséget, amelyben alul a kert végződött, rég benőtték a fák. Nehéz megragadni, hogy mi ebben az összképben a felemelő: mégis különös varázsa van a helynek.

E művészi hatást pedig tovább emelte az az egyedülálló koncert, amelyet a Ruttkay család egykori lakásában, Dohnányi valamikori ebédlőjének, szalonjának és zenetermének összenyitott terében adott a fiatal Soós Vonósnégyes, illetve Prunyi Ilona (zongora) és Banda Ádám (hegedű). Az eseményen Riczkó Andrea önkormányzati képviselő is részt vett.A II. Kerületi Önkormányzat és a Zeneakadémia támogatásával létrejött rendezvény reményteljes jövőt jelez: bízunk benne, hogy Bartók és Kodály mellett egyszer majd Dohnányira is az őt megillető módon tudunk emlékezni.

Viczián Zsófia