Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

A Víziváros egyik legszebb patrícius háza

2018. június 18.

Százhatvanhárom esztendeig állt a mostani Margit körút 29. szám alatt a "Czibulka-ház". Az épület bontását minden valamirevaló fővárosi napilap elsiratta.

 

A Pesti Hírlap azt írta, hogy a „Vízivárosnak egyik legszebb patrícius-háza kerül csákány alá (…), amelyet országszerte ismertek gyönyörű kovácsoltvas ablakrácsairól”. De a szanálás legfájóbb pontja mégis annak a helynek az elvesztése volt, ahol a hagyomány szerint letartóztatták a magyar jakobinus mozgalom vezetőit.

A török hódoltság után a Landstrasse 228. számú telken egy kisebb enyvfőző ház állt, amiért 1756-ban Gévay János mészárosmester 256 forintot fizetett. 1773-ban az ugyancsak mészáros Stahl Ignác már tízszer annyit, 2600 forintot adott a boltért és a szerény lakért a hozzá tartozó négy és fél hold réttel együtt. Stahl hatalmas, földszintes udvarházat épített birtokára, a copf stílusú utcai homlokzat azonban a kapu felett emeletesre bővült, tetejét timpanonos dombormű (mesterségjelvény) díszítette.

Nyolc ablaka mellett két üzletének ajtaja is az Országút felé nyílt. A korabeli térképek szerint oldalszárnyai még ennél is hosszabbak voltak, a téglalap alakú fásított udvart hátulról az istállók épületsora zárta le. Stahl Ignác Hackstock lányt vett feleségül, akinek családja szintén meghatározó szerepet játszott a húsiparban, nem csoda hát, hogy Stahl házában működött Buda város legelőkelőbb mészárosmestereinek vágószéke. De az egymást követő tágas szobákban a személyzet hada mellett jutott hely a bérlőknek is. Dr. Bevilaqua Borsody Béla muzeológus, művelődéstörténész írja a Pesti Hírlap 1926. április 25-i számában:

„Ebben a házban lakott és fogatott el a délceg, göndörfürtű Laczkovich huszárkapitány, a Martinovics-összeesküvés részese. A síri titkot – óh, balga kapitány és férfiú és óh, fecsegő női személy – szerelmes órán hét zár alatt elsúgta arájának, hívén, hogy az arát is annyira érdekli ez, mint őt. Érdekelte is, de csak annyiban, hogy milyen érdekes lesz ő, ha hű frizírnőjének el fogja mondani a titkot. El is mondta, a fürge ujjú Frájj figyelt is erősen a Fraulein szőke vuklijainak papírba csavargatása közben – óh, ondulálás –, ezután pedig rohant a katonai kommandatúrára, kapván a titokért szép csengő tallérokat. A deli kapitány gesztenyeszín fürtös feje emiatt aztán nemsokára két másikkal együtt belegurult a Vérmezőn a szép pirosnadrágos, parókás budai bakó kosarába.”

Más források szerint Laczkovics Jánost öccsével, Lászlóval egyszerre tartóztatták le családjuk Váci utcai házában. Ugyanakkor megjelentek Bevilaqua teóriáját megerősítő publikációk is: „Laczkovicsot, Hajnóczyt és Szentmarjayt 1794. augusztus 16-án éjjel fogták el, még pedig ahogyan Sándor Lipót nádor Ferenc királynak jelentette, Budán és Pesten. Laczkovics kétségtelenül Budán lakott.” (Pesti Hírlap, 1936. február 29.)

Az viszont bizonyos, hogy Stahl Ignác 1820-ban bekövetkezett halála, és a városi vágóhidaknak a közegészségügyi előírások szigorítása miatti kötelező bezárása után „civilek” költöztek a házba, melyet 1863-ban Hager József rendőrfelügyelő vásárolt meg, majd húsz év elteltével dr. Harnischfeger József, aki Knabe Ignáccal kisebb átalakításokat végeztetett az épületen.

Lakói között megfordult „nevelőnő, ki zongorázni, francziául s a mellett magyarul is tud, kíván vagy falura, vagy pusztára kimenni mint társalgónő vagy gouvernant”, kulcsárnak ajánlkozó munkanélküli fiatalember, Weicher Ede fűszerkereskedő feleségével, Föglein Erzsébettel, Gregorius Antal kádár és Hengl Deuchtmann Anna könyvkereskedő.

Az ingatlan birtokosa a múlt század elejétől dr. Oeffner Ferenc kúriai bíró és dr. Oeffner Antal miniszteri számtanácsos volt. Amikor 1935 októberében a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára Elismert Vállalati Nyugdíjpénztára megvásárolta a házat 120 ezer pengőért, hogy helyére hatemeletes modern bérpalotát építsen, már özvegy Áldássy Antalné gyakorolta a tulajdonjogot.

A köznyelvben rejtélyes okból csak Czibulka-házként emlegetett épületet 1936 februárjában bontották le nagy sajtóvisszhang közepette. Ablakrácsai az Áldássy család Krisztina körúti palotájára, a homlokzat domborművei pedig a Fővárosi Múzeumba kerültek.

Verrasztó Gábor