Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

A Hármashatár-hegyi busz története

2020. március 8.

A Hármashatár-hegyi autóbusz története egyidős az oda vezető műút megépítésével. A hegytető forgalma az 1926-ban a csúcs közelében épített menedékházzal jelentősen megnőtt, így a közforgalmú közlekedést is kívánatos volt megszervezni.

Az autóút csak 1928-ra készült el és indult meg rajta a közlekedés.

Eleinte alig volt különbség a buszjárat és a mai értelemben vett iránytaxi között. A Kolosy téren, az újlaki templom mellett állt Tavasz Gusztáv magánvállalkozó járműve, amely elsősorban hétvégén, legkevesebb öt utas esetén indult el a hegytetőre. A viteldíj egy pengő volt, ami ma félnapi átlagkeresetnek felelne meg. Tényleges menetrend szerinti forgalomról azonban nem beszélhetünk, mert az átlag budapesti lakosság pénztárcájához képest kimondottan drága viteldíj nem teremtett tömeges utazási igényt. Az 1947-es menetrendkönyv szerint Tavasz Gusztáv már mindennap járatta a kocsiját, reggel hét és este fél kilenc között, de továbbra is minimum öt utasban határozta meg az indulás feltételét. A viteldíj a Hármashatár-hegyig 3,50 forint, míg a Szépvölgyi vendéglőig 2 forintba került. Azonban ez az ár sem teremtett jelentős számú utast. Csak összehasonlításul: ez időben a villamos-átszállójegy 70 fillérbe került. A menetrend szerinti autóbuszjárat csak az államosítás után indult meg. Például 1951-ben a Kolosy tér és a hegytető között mindennap 14 órától 21.30-ig, míg vasárnap már reggel 7 órától 23.40-ig járt az autóbusz. Ez az első olyan menetrend, amihez már „igazodni” lehetett, az átlagosan óránkénti követés sem tűnt túl ritkának. A járat a „H” jelzést kapta és a Fővárosi Autóbuszüzem közlekedtette. 1953 körül kettébontották a vonalat a mai Fenyőgyöngyénél, de akkor még nem így hívták az átszállóhelyet, hanem Fenyőfának, Menedékháznak. Később lett csak Fenyőgyöngye a hely neve. A vonalmegszakításnak az volt a logikája, hogy az alsó szakaszt a hivatásforgalomban vették igénybe, tehát ott az általános díjszabás lett érvényben és a menetrendet is városi jellegűvé alakították, de a hegyre busszal felutazást már luxusnak tekintették, így oda külön díjszabást és járatkövetést alkalmaztak. Előbb mindkét vonal továbbra is H jellel közlekedett, majd az alsó szakasz a 30-as jelzést kapta. Jóval később cserélték fel az Andrássy (akkor Népköztársaság) úton közlekedő 65-ös és a 30-as számát, és a Kolosy tér és a Fenyőgyöngye között 65-ös, míg a felső szakaszon továbbra is H jelzéssel és különleges díjszabással járt a busz. Ebben az időben eleinte három jeggyel lehetett feljutni a hegytetőre, mert a H járatra két jegyet kellett érvényesíteni. Később már itt is csak egy jegy dukált, de az általános bérlet továbbra sem volt rá érvényes. Annak, aki rendszeresen ezen a vonalon utazott még külön bérletet is kellett váltania. Majd a jegyárak emelkedésével kimondták, hogy minden vonalon jó az általános bérlet, és akinek nincs, az is csak egy jegyet használjon el. Ekkor átszámozták az összes betűs járatot és a Hármashatár-hegyi a 129-es számot kapta. A járat, számától függetlenül munkanap már régóta óránként járt, hétvégén félóránként, valamint nagyon hosszú volt az üzemideje: 0.30-kor még jött le autóbusz egészen a Kolosy térig, lényegében az időközben luxusvendéglővé vált hajdani turistaház vendégeinek kedvéért. Amikor a főváros eladta a Hármashatár-hegyi vendéglőt, azzal a buszvégállomás területe is magánkézbe került, így kénytelen volt lejjebb helyezni. Ezt követően visszatért a régi állapot, a Kolosy térről közvetlenül ment busz a hegytetőre. Ezt 65-ösnek nevezték és a fenyőgyöngyei betétjáratból lett a 65A. A menetrend azonban kifejezetten észszerűtlenre sikeredett. Mindennap óránként indult felfelé a busz 4.40-től 21.40-ig, bár most már egyetlen jegy elég volt a teljes útvonalra. Igen értelmetlenre sikeredett az előírás, hogy útközben a Fenyőgyöngyén 4-6 percre megálljon a jármű. A szép, napsütötte vasárnapokon degeszre tömött autóbusz hétköznap üres volt, de az egységes 60 perces járatgyakoriságon nem változtattak. Aztán a főváros (nem a BKV) egy felelőtlen gondolattal, ahelyett, hogy ésszerűsítette volna a menetrendet, feleslegesnek ítélve, egyszerűen megszüntette a járatot, ami így 1996. február 29-én  közlekedett utoljára. Jelenleg a 65-ös autóbusz a Kolosy tértől a Szépvölgyi dűlőig, a 65A pedig a Fenyőgyöngyéig közlekedik.

Kertész Z István

Néhány érdekes epizód a járatról. A hatvanas években a Pál-völgyi-barlang bejáratához, tehát a kőfejtő területére, nyári vasárnapokon 65A jelzéssel betétjárat közlekedett. 1973 nyarán ünnepelte a magyar szervezett természetjárás fennállásának 100. évfordulóját és a hűvösvölgyi vitorlázórepülő-téren egy hétvégére hatalmas sátortábort létesítettek. Ez alkalommal szombat-vasárnap a Fenyőgyöngyétől a Felső Szépvölgyi út legtetejéig közlekedett rendkívüli autóbuszjárat. A hetvenes években olyannyira megnőtt a Hármashatár-hegyi forgalom, hogy vasárnaponként négy jármű is közlekedett a H buszon.

Titkos autóbusz is közlekedett még néhány évvel ezelőtt, munkanapon kétszer a Fenyőgyöngyén túl a rádiótorony-bejáró útjáig. Azonban erről a járatról a nem ott dolgozókat a Fenyőgyöngyénél leszállították.