Életmód
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Még kilencvenévesen is rendszeresen játszik

2018. szeptember 10.

Magyarországon kilencvenévesen már elég kevesen vesznek teniszütőt a kezükbe. E ritka kivételek egyike Szentpétery Erzsébet, akit mindmáig hetente négy alkalommal ott találni a Vasas SC Pasaréti úti sporttelepén.

Az egyik edzést követően beszélgettünk.

– Teniszező pályafutásommal kapcsolatosan azt tartom a legfontosabbnak elmondani, hogy egészen a nyugdíjazásomig én mindig napi nyolc órában dolgoztam. Végig a MÁV alkalmazásában álltam, az utolsó években a Vasúti Tudományos Kutatónál voltam állásban. Egyébként Zalaegerszegen tettem le a kereskedelmi érettségit, közben amatőr módon teniszezgettem. Igazából csak 24-25 éves koromban kezdtem komolyabban venni. A Hősök teréhez közel laktam, gyalog jártam a közelbe dolgozni és a Bajza utcában voltak a teniszpályák, melyeket már réges-régen beépítettek. Ezek privát pályák voltak, ahol egy kicsit ügyesedtem, majd csatlakoztam a BVSC teniszezőihez.

Ott már foglalkoztak önnel?

Igen, és máig hálás vagyok Csongár Árpádnak, aki kitűnő alapokat adott a későbbi évek eredményes játékához. Ő nagyon hamar és nagyon sok mindenre megtanított, és ahhoz is nagyon értett, hogy ambicionálja a tanítványait.

Hogyan haladt előre a ranglétrán?

Az első versenyem talán 1953-ban volt, a Feneketlen-tónál, ahol megszereztem a III. osztályú minősítést. Arra viszont nagyon élénken emlékszem, hogy az I. osztályú lépcsőfokot már harmincon jóval felül tudtam teljesíteni. Ezt a minősítést azután több mint tíz éven keresztül sikerült megtartanom. Néhány év múlva többen is kinőttük a BVSC színvonalát, és átigazoltunk a Budapesti Petőfibe, amely később VTSK néven működött. Itt versenyeztem a legtovább, legalább harminc évig a Fővárosi Tanács együttesét erősítettem.

Melyek voltak a legjobb eredményei?

Országos bajnokságot nem nyertem. Legnagyobb sikeremként azt tartom számon, hogy a Vasas sokszoros országos bajnokát, Szabó Évát sikerült döntő szett játszására kényszerítenem. A munkahelyi elfoglaltságaim miatt csak hétvégi versenyeken vehettem részt. Közben elvégeztem az edzőképzőt is, így munkaviszonyom utolsó éveiben már oktatást is vállalhattam. Akkoriban még 55 éves korban nyugdíjba lehetett menni. Azonnal ki is használtam ezt a lehetőséget, hogy minél több időt tölthessek a teniszpályán. A Kisstadionban rengeteg gyereket oktattunk. Mivel saját gyermekem nem volt, így ezt a hiányérzetemet is pótolhattam.

Edzősködését a Városmajorban fejezte be.

Előbb a junior leánycsapat edzéseit vezettem, majd átvettem a tenisziskola sokrétű szervezési tevékenységet igénylő vezetését.

Amióta nyugdíjas, sokkal többet versenyez, mint a megelőző időszakban.

Nem egyszerűen csak többet versenyezhettem, hanem felszabadultan játszhattam, s mehettem egyik versenyről a másikra. Sikereim nagy részét is a korosztályos vetélkedések során értem el. Legszívesebben Törökországban, Antalya közelében, egy hatalmas teniszcentrumban játszottam, ahol nem kevesebb, mint hatvan pálya volt egy térségben. Számos alkalommal megszereztem korosztályomban a világ- és Európa-bajnoki címet is.

A 85+ évesek kategóriájában vegyespárosban egy olasz partnerrel, Sorgéval három éve másodikok lettünk, két éve pedig megnyertük korosztályunk versenyét Umagban. Az utolsó alkalommal kértem a versenybírókat, hogy korábban kezdjék a mi döntőnket, mert még világosban haza szeretnék érni. Utána le is vezettem a hatszáz kilométert a kis kocsimmal, egy Citroen 3-assal, úgyhogy este fél nyolckor már itthon is voltam. A hat és fél órás időhöz bizony nyomni kellett a gázpedált, olykor még a sebességi határokat is feszegettem.

Mióta vezet?

Ó, már vagy ötven éve, még a kis Polskival kezdtem, „elfogyasztottam” belőlük hármat is… Ha nem teniszezem, nem autózom enynyit, nem jutottam volna el nagyon sok szép helyre. Rengeteg mindent köszönhetek ennek a csodás sportágnak, amelynek a versenyeit nézni is nagy élvezet számomra. 

Vannak kedvencei is?

Sok-sok éve a svájci Federer, de a szerb Djokovicsot is szeretem, mert elég színes játéka van és a győzelemhez szükséges agresszivitással is rendelkezik. Federert nagyon sajnáltam, amikor Wimbledonban kikapott a dél-afrikai Andersontól. A fiatalabbak közül elsősorban az osztrák Dominic Thiemet említeném, miként a magyar Fucsovics Mártonról is jó véleményem van. Szépen kivitelezett ütésekkel dolgozik, s jól követi a hosszú labdameneteket is. 

És Babos Tímea?

Ő eléggé össze-vissza játszik, gyakran egy-két lépést sem tesz meg azért, hogy a labdát játékban tartsa. Őt fejben kellene egy kicsit átalakítani.… Vele ellentétes stílusban játszik a kedvencem, a német Angelique Kerber, akiben bőven van küzdőszellem, aki minden labdáért megküzd.

Taróczy Balázs?

Őt egészen kisgyermekkorától jól ismerem, reggeltől estig kinn volt a Feneketlen-tónál a „Blöke”-pályán. Családjukkal van egy közös élményem.  A Vasas–BSE csapatbajnoki meccsen összekerültem a nővérével, Nórával, akivel olyan hosszú meccset játszottunk, hogy másnap kellett befejeznünk. Egyébként megjegyezném, hogy kétszer nyertünk bajnokságot a BSE-vel.

Amikor nem teniszezik, mivel telik az ideje?

Olyankor igyekszem a háztartásbeli lemaradásaimat bepótolni. Nagyon szeretek főzni! A férjem életében a húsoknak jutott komolyabb szerep, az utóbbi években viszont elsősorban a párolt zöldségeket és a salátákat részesítem előnyben. És a rakott karfiolt el ne felejtsem megemlíteni…

Jocha károly