Aki szerepel a tévében, azt mindenki szereti

 A televíziós sorozat alapján készült Magyar elsők című könyv második kötetéből egy raklapnyit ajándékozott az önkormányzatnak, hogy olyanokhoz is eljusson a szórakoztató ismeretterjesztő kiadvány, akik nem tudnak megvenni drága könyveket.

– A köszönet a Kossuth Kiadót is illeti, mert nagyon jutányos, szerzői áron vehettem meg a könyveket, amelyeket most az önkormányzatnak és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek ajándékoztam – mondta el Rózsa György az adományozáskor.

Mi lett a Magyar elsők első kötetével?

Annak idején elnyerte a könyvtárosoktól Az év könyve díjat. 3500 példányban jelent meg, ami egy ilyen drága album esetében igen szép szám, és pillanatok alatt el is kelt. A könyvtárosoktól azt is megtudtam, hogy a megjelenése évében ezt a kötetet forgatták legtöbbször a könyvtárakban. Bízom benne, hogy a második kötetet is haszonnal és örömmel fogják lapozgatni azok, akikhez elkerül.

Ez bizonyára így lesz, hiszen rendkívül változatos témákról tudhatunk meg belőle érdekességeket.

Mindenről szó van benne, ami első volt Magyarország életében, legyen az az első magyar orvosnő, az első focimeccs, az első védett állatok vagy az első magyar királyi vár. Olyan témákat igyekeztünk keresni, amikből kiderül, hogy a magyarok sok száz éven keresztül a világ élvonalához tartoztak. Nemcsak emberekre gondolok, hanem intézményekre, tudományos és sporteredményekre. Nagyon sok visszajelzést, levelet kaptunk a könyv kapcsán fiataloktól és külföldön élő magyaroktól is.

A két kötet a televíziós sorozat alapján készült.

Összesen 116 film készült, és 2003 óta vetíti őket a televízió különböző csatornáin. Nemcsak azért szerettem nagyon ezt a sorozatot, mert bármikor, tíz-húsz év múlva is műsorra lehet tűzni – hiszen az, hogy ki vagy mi volt az első, az már nem fog változni –, hanem azért is, mert mindegyik epizód külön nyomozás eredménye. Nagyszerű szerkesztői, rendezői gárda dolgozott együtt, amely nagyon élvezte a kutatómunkát. Rengeteg izgalmas történetre bukkantunk, ilyen volt például az első magyar opera, a Pikkó herceg és Jutka Perzsi története, ahol kiderült: épp egy olyan császári „ügynök” írta, akinek az volt a feladata, hogy késleltesse a magyar nyelvű operajátszást.

Ezenkívül még számos, nagyon nézett és kedvelt műsor fűződik a nevéhez, amit folyamatosan ismétel ma is a tévé.

Ez a nosztalgiacsatornának köszönhető. Ami az én lelkemet leginkább simogatja, az a mottója, miszerint az érték, érték marad. Jelenleg két korábbi műsoromat lehet itt látni, a Top show, illetve a Még ilyet címűeket. Az egyik egy varietéműsor volt magyar és külföldi sztárokkal, a másikban pedig az utca embere mesélhette el élete legelképesztőbb történetét.

Hihetetlen tudás és tapasztalat gyűlhetett össze ezen évek alatt.

Inkább érdeklődés és akarás. Tavaly volt az ötvenedik televíziós esztendőm, de a szerelem korábban kezdődött. Tízéves voltam, amikor a nagyapám vett egy tévékészüléket, az elsőt a házban. Jöttek a szomszédok, hozták a sámlit és együtt néztük az adást. Feltűnt nekem, hogy aki szerepel a tévében, azt mindenki szereti. Elhatároztam: ha törik, ha szakad, én bekerülök abba a dobozba. 1966-ban, még egyetemistaként kezdtem dolgozni az iskolatelevízióban. Magyarországon akkoriban még semmilyen kommunikációs vagy médiaiskola nem volt, így az utolsó egyetemi évemet Leningrádban töltöttem a Zsdanov Egyetemen, illetve egy módszertani kutatóközpontban, amelyik televíziós kutatásokkal is foglalkozott. Ott írtam a diplomamunkámat – Magyarországon ez volt az első televíziós témájú szakdolgozat.

Ezzel bekerülhetett volna a Magyar elsők valamelyik kötetébe.

Tavaly a köztévé megtisztelt azzal, hogy a jubileum alkalmából készített egy műsort. Ehhez összegyűjtötték az én „elsőimet”: a Mindent bele volt az első játékos sportvetélkedő gyerekeknek a televízióban, a Csepü, lapu, gongyola pedig az első, falusi gyerekeknek szóló vetélkedő. Én vezettem az első élő telefonos játékot, a Kapcsoltamot, majd megcsináltuk az első bulvárműsort, a Leg-leg-leg címűt, ami 17 évet ért meg. Pedig az elején nem volt könnyű keresztülnyomni, de kitartóan harcoltam érte. Mondogatták is tréfásan a kollégáim, hogy én valószínűleg egy pulikutya és egy gőzmozdony házasságából születtem. Szóval, volt néhány ötletem: az ötven év alatt negyvenhét sorozatot készítettem.

Szilágyi János, Vágó István és Nádas Gábor társaságában

Töri még a fejét valamin?

Állandóan. Legutóbb egy Misszió című filmet készítettünk, amiben olyan nehéz sorsú, nagyon szegény sorból származó cigány fiatalokat mutatunk be, akik a roma-keresztény szakkollégiumok hálózatában végzik az egyetemet, majd visszatérve saját falujukba próbálnak – Gárdonyi Géza szavaival élve – lámpás lenni.

 Több évtizede kerületünk lakója. Szeret itt élni? Vannak kedvenc helyei?

1982 óta élek a II. kerületben. Először a Baba utcában laktunk, de amikor Csilla lányom megszületett, szerettünk volna egy nagyobb lakást és egy kis kertet. Így kerültünk a Rutén utcába, egy kétlakásos házba, ahol már kert és kutya is volt. A mostani házba 1996-ba költöztünk. Több baráti köröm is van – a Gyurik, ahol mindenkit Gyurinak hívnak, a pingpongosok, főleg régi kollégák, akikkel szerdánként pingpongozni szoktunk és a kávéházi társaság, akikkel pedig rendszeresen megváltjuk a világot. Nos, ezekkel a társaságokkal kedvenc helyeink is vannak. Ilyen például a Náncsi néni vendéglője, a Cafè Cino a Rózsadomb centerben, az Alessio és a Porcellino, ahol kitűnő olasz ételeket lehet fogyasztani, és ne feledkezzünk meg a Piros Pezsgőről, ahol Fűzy Gábor ül a zongoránál, és időként nekem adja a mikrofont, hogy megörvendeztessem énekemmel a kedves közönséget. Szintén kedvenc helyem lett a gyönyörűen rendbe hozott Nagyrét, ahol futókört alakítottak ki, amit én is használok – ha nem is futásra, de erős gyaloglásra. Szeretek sétálni, a kerületen belül például a József-hegyi kilátóhoz, ahonnan valóban gyönyörű a kilátás. Szívesen ellátogatok a Klebelsberg Kultúrkúriába is, jó előadásokat láttam már ott.

Az elmúlt években sok jó dolog történt a kerületben. Aminek én különösen örülök, az például a hidegkúti mentőállomás. Egyszer kellett csak hívni őket, de tényleg néhány percen belül ideértek. Ez óriási biztonságot jelent. Ugyanígy a biztonságot szolgálja a Nagyrétnél és a kerület többi részén kialakított egyre több körforgalom. Élvezem a Hüvit, az új szolgáltatóházat is, ahol sok mindent egy helyen intézhetek. Egyszóval, nagyon szeretem a kerületet – ezt a csöndes, zöld, külső részét és a nyüzsgő belsőt is. Nem is tudnék már máshol élni.

Péter Zsuzsanna