Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Nem tudom és nem is akarom abbahagyni ezt a gyönyörű pályát

2016. december 2.

Közel ötven éve láthatjuk filmen, színházban, hallhatjuk máséval össze nem téveszthető hangját. 

 A hetvenes évek elején az Egy óra múlva itt vagyok című tévésorozat főszereplőjeként Láng Vince szerepében vált egy csapásra ismertté, majd eljátszotta a Jó estét nyár, jó estét szerelem című filmben a sötétruhás fiút, illetve a Palacsintás király című mesejáték udvari bolondját, és ezzel a felnőtt közönség mellett a gyerekeket is meghódította. Színészi pályája azóta is töretlen, de a játék mellett rendezőként, íróként és tanárként is tevékeny. Harsányi Gábor életművét idén novemberben Budapestért díjjal ismerték el. 

 

– Nagyon jólesik a kitüntetés, örömmel vettem át a díjat – kezdi a beszélgetést egy budai kávézóban a színművész. – A közönség elismerését rögtön érezni lehet, de az állami elismerésre várni kell. Boldog vagyok, hogy a két Jászai Mari-, a több nívódíj és az Érdemes Művész cím mellett megkaptam a Budapestért díjat is. Valóban elég szép életmű van a hátam mögött: majd’ száz tévéfilmben és több ezer szinkronban szerepeltem, és több mint tízezer színpadi fellépésem volt. Wedekindtől Vörösmartyig, Németh Lászlótól Sartre-ig, drámától a komédiáig szinte mindent eljátszhattam. Ez az én ars poeticám is egyben: a végletektől a végletekig kell tudni játszani.

Van még lámpaláza a színpadon?

Minden fellépésnél. De ez jófajta izgalom, drukk, hogy megfelelően tudjak teljesíteni. A színpadon – akárcsak az életben – minden pillanatban bizonyítani kell, még az én koromban is. De nem tudom és nem is akarom abbahagyni ezt a gyönyörű pályát. Szerencsére egészség van, energia van, és tele vagyok tervekkel.

Mi foglalkoztatja mostanában?

Saját színdarabokkal és kitűnő színészekkel járom az országot. Ez most az életem. Legutóbb a Belvárosi Színházban, majd a RaM Colosseumban a Mártírok – Pesti srácok című darabomat mutattuk be az ’56-os megemlékezések kapcsán. A többi darabomat – Nejem a neten, Szerelmes komédiások – is sokfelé játsszuk. Minden évben visszahívnak Amerikába, ahol a Broadway-n adjuk elő a Börtönszínház című drámát – angol nyelven. Nagy büszkeségem, hogy ezért az alakításért megkaptam a legjobb férfi színésznek járó elismerést. Ebből a darabból forgatókönyvet is készítettem, amit beadtam a Filmalapnak, és nagyon remélem, hogy egyszer film lesz belőle. Eddig hat könyvet és tizennégy színdarabot írtam, amelyeket a Karinthy és a Tivoli Színház, valamint a Vidám Színpad mutatott be.

Nemcsak műveli, tanítja is a színészmesterséget.

2001-ben alapítottuk meg a Harsányi Színjátszó Kommunikációs Stúdiót, amelyet ugyan már Melinda lányom vezet, de azért én is ott állok a háta mögött. Sok fiatalt tanítottam elsősorban arra, hogy megfelelően tudjon kommunikálni, hogy tudjon élni képességeivel, tehetségével. Mondhatnám, hogy nem a színpadra, hanem az életre készítjük fel a növendékeket, bár kétségtelenül sokan készülnek a színi pályára. Van egy kurzusunk Bevezetés a szinkronizálásba címmel, ahol nem feltétlenül szinkronszínészeket képzünk, inkább külön lehetőséget kínálunk a jelentkező gyerekeknek. Ez egy nagyon izgalmas szakma, többek között fejlődik a ritmusérzékük, az artikulációjuk, de még a mozgásuk és a mimikájuk is finomodik az utánzással. Ezekkel a helyzetekkel és lelkiállapotokkal később saját életükben is találkoznak, és a korábbi tapasztalat segíthet az eligazodásban – akár egy állásinterjú során. Sok problémásnak mondott gyereket is hoznak hozzánk, akiről rendre kiderül, hogy vagy csodálatos hangja vagy kitűnő kézügyessége van. Mindenki tehetséges valamiben, csak észre kell venni.

Ön mindig is a színészi pályára készült?

A Budai Nagy Antal Gimnáziumban tanultam, ahol egy nagyszerű irodalomtanár, Rádics Károly tanított minket, aki önképzőkört is vezetett. Egyszer novellát íratott velünk, és az enyémet olyan jónak találta, hogy beküldte a Magyar Rádió Ifjúsági Osztályának pályázatára. Ha jól emlékszem, a harmadik helyet nyertem el vele, aminek az volt a jutalma, hogy megjelent egy kis gyűjteményben, illetve ott lehettem a rádióban a novellám dramatizált felvételén. Ez olyan életre szóló, óriási élmény volt, aminek hatására elkezdtem szenvedélyesen színházba járni, megnéztem minden előadást, a szüleimtől kapott minden pénzt erre költöttem. Nem volt kérdés, hogy jelentkezzem a Színművészeti Főiskolára. Olyan nagyságok ültek a felvételin, mint Várkonyi Zoltán, Major Tamás, Vámos László. Nem csoda, hogy halálos izgalomban voltunk. Ki kellett menni a színpadra, a nézőtér teljes sötétségbe borult, és egy verset kértek tőlem. Amikor elmondtam, nagy csönd támadt, és egyszer csak meghallottam Vámos hangját: „Ebből színész lesz”. Hát, így kezdődött. Sok boldog pillanat, de nem kevés kudarc is ért  pályám során. És ez így is van rendjén, hiszen a kudarc lépcsőfokain juthatunk el a sikerhez. Boldognak és elégedettnek érzem magam művészként és magánemberként is.

Mondjon néhány szót a családjáról!

Feleségemmel három gyermeket neveltünk fel. Melindáról már meséltem, a másik kislányom biomérnöki szakot végzett, jelenleg Németországban dolgozik. A fiam most végezte el a jogot, egyelőre pályakezdő, bízunk benne, hogy sikerül jó állást találnia. Nagy boldogságunk a két unoka, igyekszünk minél több időt tölteni velük.

Hogyan kötődik a II. kerülethez?

Hosszú ideig éltünk itt, és nagyon szerettük, itt nőttek fel a gyerekeink. Nemrégen költöztünk egy kicsit odébb, a III. kerületbe, mert a gyerekek már kirepültek, mi pedig  összébbhúztuk magunkat. 

Annak idején a Szépvölgyi út tetején laktunk, és nagyon élveztük, hogy a hátunk mögött ott az erdő. A gyerekekkel rengeteget jártunk kirándulni. Kisétáltunk a kilátóhoz, alattunk hevert ez a gyönyörű város, miközben mi élvezhettük a természet csöndjét. Testnek, léleknek csodálatos felüdülést jelentett ez. A II. kerület páratlan szépségű hely, egyszerre nyüzsgő város és nyugalmas természet.

Péter Zsuzsanna