Ajánló
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Emlékezés Sevcsik Jenőre

2020. január 22.

A százhúsz éve született dr. Sevcsik Jenőre, a fotószakelméleti oktatás megteremtőjére emlékeztek tavaly december 14-én egykori lakóhelyénél, a Lövőház utca 26.-ban.

 

A 97 éves korában elhunyt Sevcsik Jenő (1899–1996) 1931-től haláláig élt ebben a házban. Emléktáblájánál családja nevében fia, Sevcsik István, valamint Rékasi Attila, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökségi tagja helyezett el koszorút. Munkásságára egykori tanítványa, Tőry Klára fotótörténész emlékezett.

Mint elmondta, Sevcsik Jenőnek már halála után egy évvel emléktáblát állíttatott a Magyar Fotóművészek Szövetsége, és a ház lakói is annyira szerették őt, hogy a renoválás után is visszahelyeztették a táblát.

– Sevcsik tanár úr egy intézmény volt, egymaga pótolta azt, ami a szakmai oktatásból akkoriban hiányzott. Oktatásszervezői, nevelői és szakírói munkássága megkerülhetetlen. Több évtizeden át tartó munkája során minden újdonságot beépített a módszerébe – emlékezett Tőry Klára, aki a történeti hátteret is megvilágította: – Először 1920-ban hoztak rendeletet arról, hogy a fotográfiai oktatás okleveles képzés legyen. Azelőtt a tanoncok mestereiktől tanultak, akik sokszor féltékenyen őrizték tudásukat. 1926-ban az oktatás megszervezésével Sevcsik Jenőt bízták meg. Saját maga sokszorosította a felesége segítségével nyolcvanoldalas jegyzetét, ami rögtön elfogyott. Híre ment, újraírta és saját kiadásában, 1935-ben Fényképezés címmel jelentette meg. Ez súlyos anyagi terhet jelentett számára, de vállalkozását siker koronázta, így később, a háború alatt már egyik könyvét a másik után adták ki a nagy kiadók, művei fogalommá váltak.

Képei és felszerelése nagy része a II. világháború alatt elpusztult, de nem esett kétségbe, kidolgozta a felsőfokú oktatást is. Megszervezte a műhelyiskolát, kezdetben a Nyár utcában, majd más helyszíneken.

Sevcsik Jenő sok helyen oktatott szakelméletet: a fotótanonc iskolában, a Práter utcában és a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban. Jegyzetek és könyvek sorát írta, így aztán a mai magyar fotóművészeti kultúra alapköveiként jellemezték munkáit. – Nála nem lehetett megbukni – folytatta emlékezését Tőry Klára –, mert nem arra volt kíváncsi, a diák mit nem, hanem hogy mit tud. Ezáltal mindenkivel megkedveltette a tanított tantárgyat. Világosan magyarázott és közérthető könyveket írt. Nagy köztiszteletnek és közszeretetnek örvendő ember volt.

1917-ben a hadiérettségit követően a frontra került, Tirolban a hegyek között a csodálatos tájat fényképezte. Eredetileg matematika-fizika szakos tanárként végzett, kezdetben mérnök akart lenni. Később fényképészsegéd-, és mesterlevelet szerzett, majd a mestervizsga-bizottság tagja lett. Közben jogi és közgazdasági tanulmányokat is folytatott.

– Mindvégig nagyon szerény ember maradt, bár kitüntetéseit nehéz lenne felsorolni. Szeretném, hogy a mai kor emberei is ismerjék, tiszteljék és szeressék, mert őt mindenki úgy hívta, hogy a Tanár úr.

Sevcsik Jenőről a szomszédos kávézó is megemlékezik, falán portréja, képei és egy régi, Budai Polgárban róla megjelent cikk is látható.

zsz