Megfürödni a zene csodálatos világában

 Az Európában is egyedülálló, állami gondozott gyerekekből álló Lélekzuhany Gospel Kórus első nagykoncertjét a Gyöngyhalász alapítvány rendezte, a bevételt a hátrányos helyzetű, tehetséges gyermekek támogatására fordítják.

 Az esemény fővédnöke Láng Zsolt polgármester volt, az ő, valamint a II. Kerületi Önkormányzat nevében Biró Zsolt, a Közoktatási, Közművelődési, Sport- és Informatikai Bizottság elnöke köszöntötte a fellépő gyerekeket és a szép számban megjelent hallgatóságot.

Szerkesztőségünk még az esti fellépés előtti próbára látogatott el a művelődési központba.

A kórus vezetője, az öt saját és több tucat gyermekotthonban élő gyereket nevelő Havasi Tibor fogadott minket. A négy második kerületi gyermekotthon és kollégium – a Tapolcsányi Általános Iskolai Kollégium, a Cseppkő, a Zirzen Janka és a Hűvösvölgyi – énekes lakói már megérkeztek, akárcsak a zenekar tagjai, és készülődtek a beállásra és a színpadi próbára.

– A Lélekzuhany a Tapolcsányi kollégiumban kelt életre, a heti próbák is itt zajlanak – mesélte a kórusvezető, aki egyben dalszerzőként és énekesként is részt vesz a kórus életében. – Magam huszonnégy éve építem azt a zenei, művészeti világot az állami gondozott, szociálisan és mentálisan súlyosan hátrányos helyzetű gyerekeknek, aminek eredményeképpen kialakult a gyermekvédelem történetében az ez idáig egyedülálló kórus. A közös munka során nemcsak új dalokat szereztünk, de időközben valódi közösséggé is kovácsolódtunk. Úgy gondolom, a gyerekek értékes időtöltést, feltöltődést, lelki ajándékot kaptak – és kapnak a próbák és fellépések alkalmával.

Havasi Tibornak nem maradt sok ideje ránk, percenként szólították, és ő rendületlenül intézkedett, vígasztalt, nyugtatott, erőt adott – kinek, mikor, mire volt szüksége.

– Nagyon szeretjük Tibi bácsit és a kórust – lelkendezett egy kis baráti társaság, négy kislány, akit az éneklésről kérdezgettem.

A tizennégy éves Dorottya és tizenegy éves húga, Viktória együtt énekel a kórusban, ahová már óvodáskoruk óta járnak.

– Minden csütörtökön van próba – mesélte Viki. – Nem választják ki a legszebb hangúakat, az jön, aki akar. Én nagyon szeretek énekelni, és az is nagyon jó, hogy sok helyre elmehetünk a kórussal és örömöt szerzünk azoknak, akik meghallgatnak minket.

– Nagyon jó a társaság, sok barátunk van itt – vette át a szót Dóri. – Jó érzés fent állni a színpadon, bár fellépés előtt kicsit mindig izgulunk.

Arra a kérdésemre, hogy milyen dalokat szoktak énekelni, a lányok kórusban sorolták: karácsonyit, szomorút, szerelmeset, vidámat, „barátságost”. A lánykoszorúhoz tartozik a kilencéves Virág és a nyolcéves Dorina is. Ők is lelkesen mesélték, hogy mennyire szokták várni a csütörtöki próbákat, hogy új dalt tanulhassanak és találkozhassanak társaikkal. Azt is megtudtuk, hogy a kórus mellett komoly zenekar is van, illetve táncosok is fellépnek. A Lélekzuhanyra már külföldön is felfigyeltek: Londonból, Brüsszelből és a Vatikánból is érkezett már meghívó, a lányok alig várják, hogy ilyen különleges helyekre utazhassanak és bemutathassák a kórusukat.

Dóri, Viki, Virág és Dorina a legjobb barátnők, akik a próbán kívül is sokat beszélgetnek, játszanak, és természetesen énekelnek együtt. Az éneklést egyikük sem akarja abbahagyni, talán felnőttkorukban is folytatják majd. Példaképeik között szerepel Selena Gomez, Rihanna, Patai Anna, Horváth Tamás és Raul.

A kórusba sok fiú is jár, ám ők kevésbé bizonyultak beszédesnek. A tizennégy éves Dávid azért elmondta, hogy bár nem az ő ötlete volt, hogy kórusban énekeljen, most már nagyon jól érzi itt magát.

– Szeretem a társaságot, és sok jó élmény ér itt minket – magyarázta Dávid. – Tudom, hogy nem nekem van a legjobb hangom a világon, de Tibi bácsi is megmondta, hogy itt nem ez, hanem az számít, hogy jól érezzük magunkat. És ez mindenkivel így van. Nagyon szépek a dalok, az egyik különösen nagy hatással van rám. Amikor Tibi bácsi elénekelte, elsírtam magam.

– Ajándékot viszünk az embereknek – zárta a beszélgetést a kórusvezető. – Szeretnénk, ha azok, akik hallgatnak minket, részesei lehetnének annak az értéknek és örömnek, amit mi élünk meg napról napra. Hiszem azt, hogy minden ember lelkéhez elvezet a zene.

És ez valóban így van – így volt a Marczibányi téren is ezen a márciusi estén, amikor vettünk egy jó kis lélekzuhanyt, és megfürödtünk a zene csodálatos világában.

Péter Zsuzsanna