Ajánló
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Egy élet rajzai

2019. február 2.

Február 10-ig látható a Klebelsberg Kultúrkúriában Fekete Edit grafikusművész életmű-kiállítása Életakarás címmel, amelyen a látogatók válogatást láthatnak a grafikusművész sok száz grafikáiból.

 

A megnyitón a II. Kerületi Önkormányzat nevében Biró Zsolt, a Közoktatási, Közművelődési, Sport- és Informatikai Bizottság elnöke köszöntötte a jelenlévőket. A kiállítást Faludy Judit művészettörténész nyitotta meg, aki egyben az életmű válogatását és a tárlat rendezését is végezte.

Fekete Edit Scher Edit néven született Budapesten 1923. július 21-én. Rajztehetsége már korán megmutatkozott. A polgári iskolát elvégezve divatrajzokat készített, melyeket szalonokban és szabás-varrás lapoknak adott el.

Faludy Judit művészettörténész és Fekete Edit (középen) a megnyitón

Jashik Álmos rajziskolájába járt, vendéghallgató volt a Képző- és Iparművészeti Főiskolán. Látogatta Kmetty János és Kondor Béla magán festőiskoláját is. Esti hallgató volt a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán.

1942-43-ban részt vett a hazai rajzfilmgyártás kezdeti korszakának munkálataiban Macskássy Gyula kollégájaként. 1954-ig – az új Pannónia Filmstúdió alegységeként is –, több rövidfilm, gyerekeknek címzett rajzfilm elkészítésének ötletadója, fő alakjainak rajzolója volt. A magyar népmesevilág történeteihez megnyerte a korszak zeneszerzőit, költőit is. Filmjei – A két bors ökröcske, A kiskakas gyémánt félkrajcárja, Kutyakötelesség, Erdei tornaverseny – generációk számára jelentenek meghatározó alapélményt. 1957-től a Magyar Televízió grafikus munkatársaként, majd két évtizedig osztályvezetőjeként is szívügye volt az animációs gyerekfilmek készítése.

Fekete Editet egyéb grafikai munkáiban az emberi sors megmutatása motiválta. A vészkorszak ideje alatt Auschwitz-Birkenauba deportálták, traumájáról sokáig a családnak sem beszélt, a láger képeit törölte emlékezetéből. 1981-től kezdte „kirajzolni” magából a tragikus élményeket. Visszaemlékezéseiben fontos szerepet kapnak a tábor drótkerítésének egyik oldaláról a másikra átkiabált nevek, az egymásra zsúfolt testek, a parancsra gyilkolók mindent betöltő, félelmetes alakjai. Az arcok, a reménytelenséget sugárzó szemek, csontvázalakok papírra vetésével lezárta életének ezt a korszakát.

A ’80-as évektől, nyugdíjba vonulása után, szinte éjjel-nappal ontotta a rajzokat. Több stíluskorszaka főképpen az embert, az emberi természet ellentmondásait ábrázolja, más periódus a non-figuratív, dekoratív, ritkán színes, de minden esetben kreatív grafika (1028 Templom utca 2–10.).