Ajánló
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Nem lennék dalszerző a magyar költészet nélkül

2018. február 2.

 Kovács Ákos énekes Arany János-estjére minden jegy elkelt a Klebelsberg Kultúrkúriában. Már az is ritka, ha egy színész szeret verset mondani, sokak szerint ugyanis ehhez más tudás kell, mint egy szerep megformálásához.

A színpad eltűnt, a nézőtér körülölelte azt a kis teret, ahová a versmondó belépett. Arany művei pedig életre keltek, megnevettettek, a filozofikus versek magukkal ragadtak. Kellemesen csalódtam. A dedikálások és gratulációk után Ákos mesélt az est születéséről, sikeréről és jövőbeni terveiről.

 – Az előadás tavaly az Arany-emlékév támogatásával jött létre, a költő születésének 200. évfordulóján. A versekkel bejártam az országot, de messzebbre is hívtak, Kanadába és Németországba, majd Nagyváradon, Nagykárolyban és Nagyszalontán is játszottam. A költő szülőhelyének templomában a fagyos hideg sem rettentette el a közönséget, majdnem ezren jöttek el. Amikor egy fotelt kértem az előadáshoz, Arany János karszékét hozták ki a múzeumból. Nagyon sokat kaptam ezektől az estektől, igaz, sok energiát is fektettem be. Hosszú elemző munka előzte meg a próbákat, a Vörös Rébék egyetlen soráról órákig tudtunk vitatkozni a rendezővel. Neki köszönhető, hogy ilyen egyszerű, eszköztelen formát kapott az est. Eredetileg mást terveztem.

Milyennek képzelte?

– Korábban láttam Csőre Gábor előadásában a Toldit. Nagyon tetszett, volt benne minden, kivetítés, zenekar, Gábor kúszott-mászott a színpadon. Ilyen látványos előadásban gondolkodtam magam is, de a rendező, Szigethy Gábor tanár úr (irodalomtörténész – a szerk.) rávett, hogy inkább bensőséges, vallomásszerű előadást hozzunk létre. Nem bántam meg.

Hogyan győzte meg?

– Bizonyos értelemben rendezhetetlen vagyok, mert van kialakult világképem és néhány rögeszmém is így ötvenhez közelítve, de egész életemben figyeltem az idősebb, tapasztaltabb mesterek véleményére. Voltak vitáink, itt nem késhegyig menő harcokra kell gondolni, hiszen nem is tudnánk ilyen harmonikusan együttdolgozni, ha nem hasonlóan látnánk a világot. A tanár úr tanított meg a versbeli figurákat láttatni, ezért nagyon hálás vagyok neki.

Ki válogatta a verseket?

– Jómagam, a záró tétel kivételével, amit Szigethy Gábor hozott. Szubjektív válogatás ez, a drámai hangvételűektől a derűsebbekig olyan művek kerültek a műsorba, amelyeket sokat mondtam, vagy mindig szerettem volna elmondani. A Gondviselésnek tudom be, hogy ez a sokszínű anyag mégis egésszé áll össze. A keretet két hazafias vers adja. Hány előadás foglalkozik ma ezzel a témával? Pedig minden nagy, kanonizált költőnk ab ovo hazafi volt, számukra nem volt kérdés, hogy szeretni kell-e a hazát.

Nehéz volt ennyi verset megtanulnia?

– A tavalyi nyár ezzel telt. Amikor belekezdtem, azt hittem, a versek memorizálása lesz a legnehezebb. Csőrétől a Toldi kapcsán én is megkérdeztem, hogy hogyan tudta ezt a hatalmas anyagot megtanulni. Annyit mondott, nem az a nehéz. Mostanra jöttem rá, mit értett ezalatt: az igazi feladat minden este élővé tenni a versbéli figurákat. Ezt rutinból nem lehet csinálni, minden alkalommal át kell forrósítani magunkat, hogy életre keljen ez a rengeteg, nagyon különböző karakter. A versmondás nagyon koncentrált jelenlétet igényel, nem is vállaltam koncertfellépéseket tavaly. Sok tekintetben nagy áldozat volt, de megérte, rengeteget kaptam ettől a munkától.

Mi számít egy verses est kapcsán sikernek?

– Ha az emberek nem azzal mennek haza, hogy „jaj, de ügyes ez az Ákos”, hanem azzal, hogy nem is tudtam, milyen sokszínű költő Arany. Ez az est nem rólam szól, hanem róla. Ha a közönség ott nevet, ahol én is nevetnék, ott csendesedik el, ahol a próbákon képzeltük, és ha bennszakadó lélegzettel figyel, számomra ez a siker. Szép jelzés az is, hogy Blaskó Péter elfogadta a felkérésemet, ő szólal meg a hangbejátszásokon. Színésszé avatott Bőzsöny Ferenc legendás rádióbemondó dicsérete, vagy amikor Mécs Károly kollégájának szólított. Szívmelengető volt.

Több alkalommal is vállalt már színészi feladatot. Ezek a tapasztalatok inspirálták az estet?

– Egykori gimnáziumi tanáraimnak hála, több mint harminc éve mondok verseket. Arany János balladáit a Fazekas gimnáziumban szerettem meg, izgalmas látásmódjuk ma is lenyűgöz. Hamarabb voltam versmondó, mint énekes, és biztosan nem lennék dalszerző a magyar költészet nélkül. Arany János A kép-mutogató, Faludy György Óda a magyar nyelvhez vagy Radnóti Miklós Gyökér című verse nélkül nem ülnék itt. A korábbi hasonló feladatok, a Madách és a Nemzeti kínálta szerep, a 2008-ban Krúdy novelláiból összeállított hangoskönyv, a Kaszás Attilával készült közös verslemez tapasztalatai valamilyen formában bizonyára benne vannak a mostani Arany-estben is.

Sokféle műfaj van az irodalomban. Miért a vers?

– Ez a legtömörebb, legsűrűbb, legkitárulkozóbb, legőszintébb, legnyersebb, legszabadabb megnyilvánulási forma. A klasszikusokat szeretem, és valamennyire ismerem is, a kortárs líra kevésbé szólít meg, de ezzel persze nem vitatom el, hogy van, akinek sokat adhat. A gyerekeim is fogékonyak a versekre: a legkisebb lányom, a nyolcéves Julcsi fejből elmondja az egész Arany-est anyagát.

Április 6-án kerek születésnapja lesz. Hogyan ünnepel?

– Ötven leszek, ráadásul ebből épp’ harminc évet a színpadon töltöttem, így nem is ünnepelhetek másképp, mint munkával. Tavaly áprilisban kértem időpontot a Művészetek Palotájától, és izgultam, hogy nem túl korán hirdetjük-e meg a koncertet. A Tavaszi Fesztivál jegyárusító szervere összeomlott, mert annyian akartak egyszerre belépőt váltani. Negyedóra alatt lett telt ház – az egy évvel későbbi időpontra! Megkaptuk a rákövetkező napot is, meghirdettük, tíz perc alatt arra is elfogytak a jegyek. Ez elképesztő dolog, a bizalomnak olyan jele, amire nagyon büszke vagyok. A jubileumi előadásból az érdeklődés nyomán turné lett, április és májusban 17 előadásunk lesz országszerte az Ákos50 című produkcióval.

Mi következik azután?

– Nagyvonalakban 2019 végéig látom az elfoglaltságaimat. Sok koncert vár rám, rengeteg próba és hangszerelési munka, de új dalok és kiadványok is. A dalok mellett verseket és elbeszéléseket is írtam az elmúlt években, elképzelhető, hogy belátható időn belül ezek is megjelennek.

Van olyan terve, ami kerületünkhöz kapcsolódik?

– Sokáig a családi házunkban kialakított műhelyben dolgoztam, de a produkciónk kinőtte ezeket a kereteket, így néhány éve a kerületben épült fel az új hangstúdióm. Emellett évek óta állandó próbahelyünk a Klebelsberg Kultúrkúria: elsőként mi kezdtünk itt próbálni a nagy turnék előtt, azóta már sok zenész követi a példánkat. Nemsokára ismét beköltözünk egy hónapra, és április első napjaiban – a Müpa-előadások előtt – itt tartjuk majd a főpróbakoncerteket. NZSA

A magyar kultúra napján Ákos a II. kerületben lépett fel

A magyar kultúra napjára a II. Kerületi Önkormányzat Kovács Ákos Kossuth-díjas énekes verses Arany János-estjével emlékezett a Klebelsberg Kultúrkúriában. Láng Zsolt polgármester köszöntőjében elmondta, 1823. január 22-én tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát, erre a jeles eseményre pedig méltó és izgalmas programmal kívántak emlékezni. Hozzáfűzte, Ákos ezer szállal kötődik a kerülethez, Hidegkúthoz: gyermekei itt tanulnak, évek óta a Kultúrkúriában készül koncertjeire, és a közelmúltban kerületünkben épült fel stúdiója. – Ákos verses estjével a világ számtalan pontján fellépett már, öröm, hogy most nálunk köszönthetjük – mondta a polgármester. Végül Szerb Antal írót, irodalomtörténészt idézte, aki így írt Aranyról: „Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja”. Az eseményen részt vett Varga Mihály miniszter, országgyűlési képviselő, Illés Boglárka helyettes államtitkár, valamint Biró Zsolt és Riczkó Andrea önkormányzati képviselő is.